Sziasztok!

Szekeres Anna vagyok és ma lettem 23 éves. Van egy ikertestvérem is, és nekem elhihetitek, hogy a világon a legjobb dolog, ha ez nem csak a te napod.

Állítólag az embereknek a 23. életévük a legboldogabb. Remélem az átlagba tartozom, de azt is remélem, hogy nem, mert akkor lehet ez is a legboldogabb évem, meg a következők is… vagy éppen az előzőek.

Szóval most elkezdek írni egy blogot. Soha nem hittem volna, hogy én blogot fogok írni, most mégis (félelemmel vegyes) izgalommal, és lelkesedéssel kezdek bele.

A kezdő lökést az adta, hogy a gyakorlati félévemben végzett munkámnak ez a dokumentációja, persze igazi szándékom ezen jóval túlmutat.

Célom természetesen a világhír!

Huuuu ez most nagyon komolyan hangzott….

Utálom komolyan venni önmagamat, az életet és a világot.

23 évesen szembesülök azzal, hogy pénzt kell (akarok) keresni, hogy amiről eddig csak álmodoztam, azt most valóra kellene váltani. De ez nem olyan egyszerű.

Az az igazság, hogy a legrosszabb az, hogy a barátaimmal alig tudunk találkozni, néha csak hetente egyszer tudunk együtt ebédelni. Én ezt nem tudom (nem akarom) elfogadni.

Azt mondják, komolynak kell lenni, menni és csinálni a dolgod.

De én nem leszek komoly soha. Én nevetek az élet apróságain, gyönyörűnek tartok minden fűszálat, és tudom, hogy ezt a pillanatot csak egyszer élem át, hát értékelem, mert túl tünékeny ahhoz, hogy megbánjam.

Minden pillanatban teljesen benne akarok lenni, igazán átélni még a rosszat is, mert ez az élet, és én imádom.